Ez csak egy elmélkedés a következő életről. Ezeknek a gondolatoknak nem az a célja, hogy tudományos bizonyítékokat keressen, vagy vallásokat tagadjon, hanem csak az a célja, hogy az emberek elgondolkodjanak azon, hogy jobb lenne, ha rendesek lennének egymással és nem bántanának másokat.
Már most az elején ki kell hangsúlyozni, hogyha valakit nem győznek meg ezek az érvek, akkor is jó lenne, ha az emberek rendesek lennének egymással, vagy legalább a békére törekednének.

Ennek a gondolkodásmódnak a lényege: az egymásnak okozott fájdalmat ott csökkenteni ahol csak lehet.

Ritkán gondolunk csak bele, hogy sok embert mások fájdalma mennyire hidegen hagy. Nem szabad elfogadni, hogy ez az élet rendje.

Eszerint mi a hátránya annak, ha nem foglalkozol mások problémáival, mondván, hogy nem a te dolgod? Az, hogy ez a kényelem csak ebben az életedben tart, egy élet nem olyan hosszú, ha azt vesszük, hogy a következő életeidben végig kell élned a valaha élt összes ember életét.

Bár a világ jelenleg talán békésebb, mint régen volt, és az emberek elfogadóbbak, mint régen, azért ha elgondolkozunk azon, hogy ha a következő életünkben a jelenlegi világban egy véletlenszerűen kiválasztott ember életét kéne átélnünk, akkor sokkal több az esélye annak, hogy ez az élet nyomorúságos lesz, mivel a Föld országainak nagy részében az életszínvonal alacsony, vagy pedig az emberek nem annyira elfogadóak. Gondoljunk csak Ázsiára vagy Afrikára, ahol sokkal több ember él, mint Amerikában vagy Nyugat-Európában.

Ha a következő életeinkben minden ember életét át kell majd élnünk, az egyrészről igazságos, mert ha valami rosszat tettünk egy másik embernek, azt majd a saját bőrünkön fogjuk tapasztalni. Viszont abból a szempontból talán igazságtalan, hogy nem emlékszünk az előző életünkre, hiszen az emlékeink a testünkhez vannak kötve, a testünket pedig nem visszük magunkkal a következő életünkbe.

Bár már esett szó arról, hogy ennek a gondolkodásmódnak nem az a lényege, hogy tudományos bizonyítékokat hozzon fel (jó eséllyel nem is lehet), de talán két dolgon érdemes elgondolkozni:

• egyrészt ha egy életünk lehet, akkor miért ne lehetne több is (hiszen nem emlékszünk az előzőre, mivel az emlékeink a testünkben vannak, a testünket pedig nem vihetjük át egy következő életünkbe)
• másrészt talán van annak oka, hogy most az életünket a jelenlegi testünkben éljük át, és nem egy másik ember testében, ennek esetleg lehet valami olyan oka, amire a világegyetem tanulmányozása nem tud választ adni

Ennek a gondolkodásmódnak nem is az a célja, hogy meggyőzzön másokat. Ha valakinek szimpatikus, az elgondolkozhat rajta, és a lényeg, ha kevesebbet bánt másokat.
Arról persze sokat lehetne vitatkozni, hogy van-e olyan eset, amikor kénytelenek vagyunk megbántani másokat, annak érdekében, hogy jobb úton haladjon, de erről már egy másik poszt fog szólni.

Kérdések és kétségek

Csak azért legyek jó másokkal, mert abban hiszek, hogy majd a következő életeim egyikében át kell élnem az ő életét?

Határozottan nem. A harmónikus reinkarnációhoz kapcsolódó gondolkodásmód célja az, hogy felhozzon egy érvet arra, hogy jók legyünk másokkal. De ez nem azt jelenti, hogyha nem hiszünk ebben az érvben, akkor ne legyünk jók másokkal.
Mindenképp legyünk jók másokkal, akkor is, ha csak egy életünk van.

Ha csak azért vagyok jó másokkal, mert félek, hogy a következő életeim egyikében ezt megbűnhődöm, akkor az nem is jóság?

Erről jókat lehetne vitatkozni, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy tegyünk jót :)
Ez kicsit ahhoz hasonló, mint amikor valaki azt mondja, hogy ha valaki jót akar tenni másoknak, akkor igazából azt azért teszi, hogy saját magának bebizonyítsa, hogy ő márpedig jó ember. Ilyenformán talán még az ember saját maga sem tud kiigazodni azon, hogy a jóság az őszintén jön, vagy csak önfényezés, vagy valami külső elvárás/kényszer miatt.
Némileg elrugaszkodottabb téma, de vannak, akik szerint szerelem sem létezik, mert ha valaki szerelmes valaki másba, az igazából saját magát ajándékozza meg egy olyan emberrel, aki neki szimpatikus. Persze ha valakiről ezt állítanánk, jó eséllyel fel lenne háborodva rajta. 

Ha valakivel jót teszek, akkor számít-e az, hogy miért teszem?

Talán a lényeg az, hogy ne várjuk azt, hogy az illető meghálálja, és főleg ne hánytorgassuk fel, ha nem hálálta meg. Ha azért tesszük, hogy a következő életünk jobb legyen, akkor az talán nem olyan nagy bűn, mintha azért tennénk, hogy az illető még ebben az életünkben meghálálja.

A harmónikus reinkarnációhoz kapcsolódó gondolkodásmódnak az a lényege, hogy higgyünk benne, vagy az a lényege, hogy jót tegyünk másoknak?
Egyértelműen az, hogy jót tegyünk másoknak. Eszerint a gondolkodásmód szerint nem kell hinni semmiben (persze nem is tilos), ez csak egy egyszerű játék a gondolatokkal.

A harmónikus reinkarnációhoz kapcsolódó gondolkodásmód vallás vagy hit?

Semmiképp sem. Csak egy érv (a lehetséges sok közül), hogy jók legyünk másokkal.

Ha a következő életemben nem emlékszek a jelenlegi életemre, akkor minek kellene foglalkoznom azzal, hogy létezik-e következő élet?

Erre talán egy érv létezik: mert te éled át mindkét életet, te érzed a fájdalmat vagy az örömet, akkor is, ha nem emlékszel majd rá, amikor vége lesz.
Meg lehet-e győzni valakit arról, hogy ezzel törődjön? Jó eséllyel sok embert nem.

Ha a természetben az állatok a természetüknél fogva rosszat tesznek egy másik élőlénynek (például a ragadozók vagy a paraziták), akkor az embernek nem ezt a természetes módot kéne elfogadnia és követnie?

Nem, mert az állatoknak nem adatik meg az hogy ezen elgondolkozzanak, egyáltalán egy ragadozó jó eséllyel nem is tudna anélkül élni, hogy más állatokat megölne. Az embernek viszont megadatik, hogy ezen elgondolkozzon, és jót tegyen másokkal.
Egy elrugaszkodottabb példa: a legtöbb ember nem fogadja el, ha egy szúnyog szívja a vérét, pedig a szúnyog számára ez az élet rendje. Márpedig ha valaki nem fogadja el, hogy egy szúnyog szívja a vérét, akkor azzal megveti egy álat életének természetes rendjét.
Esetleg még gondoljunk a dinoszauruszukra. Ha nem pusztultak volna ki, vajon mekkora lett volna az esélye annak, hogy a dinoszauruszok olyan fejlődésen menjenek keresztül, mint az ember? Eszközhasználat, beszéd, absztrakció, szervezett társadalmak... az megint más téma, hogyha belegondolunk, a dinoszauruszok csak egy véletlen következtében haltak ki. Vajon ha más bolygókon megjelent az élet, ott mekkora az esélye, hogy ilyesmi véletlen bekövetkezzen?

Ha az ember a múltban rabszolgatartó, vagy vadászó életmódot élt, és a modern társadalom nélkül lehet, hogy most is azt élne, akkor miért kéne azon gondolkozni, hogy ne bántsunk másokat?

A mai technika sem lehetne modern társadalom nélkül, mégis a legtöbb ember használja a mai technikát, és nem mondja azt, hogy az a természetes, hogy nomád életmódot éljünk, és tudatosan utasítsuk el például a számítógépet vagy a mobiltelefont.
A társadalom szintjén gondolkozhatunk ugyanígy. Ha ma megadatik, hogy ne az legyen az átlagos gondolkodás, hogy egyes emberek beszélő szerszámként tekintenek más emberekre, akkor nyugodtan lehetünk rendesebbek, elfogadóbbak másokkal.

Minden körülmények között jónak kéne lennem másokkal?

Bár jó lenne, ha ez működhetne, de sajnos vannak olyan esetek, amikor nem lehet jónak lenni másokkal. Annyira nem túl ritka példa, hogy egy ismerősöd bajban van, nincs hol laknia. Megbeszélitek, hogy addig aludhat nálad, amíg nem talál albérletet, de láthatóan nem tesz semmit ennek érdekében, sőt, még rendet tartani sem hajlandó, és még az is lehet, hogy beszólogat neked. Nem tudsz mit tenni, ki fogod őt rakni, mert lehet, hogyha sokáig ott lakik, mégjobban eldurvul a helyzet.
A fő probléma itt az, hogy aki kis ember, nincs túl nagy hatalma, az nem tudja másoknak az életét ily módon jobbá tenni huzamosabb ideig. Ezzel kapcsolatban egyszer valaki azt mondta, hogy ennyi erővel akár a fizetését is szétosztogathatná valamelyik aluljáróban a hajléktalanoknak.

A másik példa pénzt kölcsönadni. Csak akkor adj kölcsön, ha azt nem várod vissza. Emiatt sok baráti kapcsolat elromlik.